Az életben el lehet kényelmesedni és megadni magunkat a félelmeinknek. Beleragadni a kényelembe és nem keresni, kitolni a határainkat. Abban a pillanatban, hogy már nem keressük a kihívásokat az életben, valami meghall bennünk.

Gyermekként, a felfedezés volt a legnagyobb örömünk, félelem nélkül toltok ki a határainkat. Felnőtként a legtöbbünk annyi fájdalmon megy keresztül, hogy passzívvá válik. A hivatásában eljut egy olyan pontig, hogy már új dolgot nem él át. 

Ha gyermekként ment, felnőtként miért kerüljük a kihívásokat?

Azt vallom, hogy a pénz mennyiségénél fontosabb, nagyobb érték, ha képesek vagyunk legyőzni magunkat és félelmeinket. Keresni azokat az élethelyzeteket, amikor bizonyíthatjuk bátorságunkat. Nem azokat a helyzeteket, melyekben veszélyeztetjük életünket, hanem amelyekben növeljük képességeinket.

Gyermekként olyan meséket olvastak nekünk, ahol a királyfinak három próbát kellett kiállnia, hogy elnyerje a királylányt.

Gyermekként ittuk ezeket a történeteket, és vágytunk a próbákra. Felnőttként a legtöbb ember elfelejti ezeket.

Én cselekvő vagyok, és nagyon élvezem. Nap-mint nap újítok az életemben és keresem a kihívásokat. Igaz, hogy legtöbbször tombol bennem a belső hangom, hogy mi fog történni, de mégis lépek előre.

A legtöbb embert az bénítja meg, hogy el kezd azon gondolkodni, hogy mi lesz ha… Mi lesz ha, elbukom. Mi lesz, ha elveszítem a munkám, Mi lesz, ha nem fog szeretni többet… Ilyen és hasonló gondolat, mindenkinél megjelennek, de a cselekvő megtanulja, helyén kezelni őket.

Azt vettem észre, hogy ha többször elbuksz egymás után, az életed megváltozik. Persze senki se szeret elbukni, de utána másként látod a „ha” kezdetű gondolatokat.

Elbuksz, és mégis van munkád, elbuksz és mégsem hagy el a szerelmed, és a sort folytathatnám.

Arra ösztönözlek, cselekedj, lépj ki a megszokott világból, és egy álom fog valóra válni.

Ha szeretnél az új cikkekről értesülni, csatlakozz a facebookon.