Ha megfigyeled, mi emberek nem különbőzünk sokban egymástól. Persze más a személyiségünk, a múltunk, de mégis több a hasonlóság bennük! Legmélyen mindannyian ugyan azt akarjuk. Boldogság, elégedettség, nyugalom, szerelem, kiegyensúlyozottság…

Kortól, nemtől, anyagi helyzettől, az alapigényeink ugyan azok. Ezekért a dolgokért, minden nap tennünk kell, mert mulandók.  Ha megfigyeled magad, látod, hogy ha ma örömet érzel valami végett, például megnézed a kedvenc előadásodat, holnapra ez az érzés elfakul, míg egy hétre rá már csak egy szép emlék.

Az ösztöneink folyamatosan cselekvésre mozdítanak, hogy haladjunk előre az életben, tegyünk a pozitív érzésekért!

Miért boldogtalan sok ember

Azt figyeltem meg, hogy a legtöbb ember, azért boldogtalan, mert nem cselekszik, és nem rendelkezik kellő Önismerettel. Ahogy növekszünk, kevesünknek adatik meg, hogy olyan példákat lásunk testközelből, akik tényleg teljes életet élnek. Meglátásom szerint, a teljes élethez nem kell Ferrari a garázsban vagy nyaraló az Adrián. Sokkal kevesebb kell hozzá. Egyszerűen cselekedni és időt szakítani, hogy jobban megismerjük magunkat.

A mai világ a boldogság ellen megy

Fogyasztói társadalomban élünk, én úgy nevezem egy kirakat világban. Minden nap annyi impulzus ér, amit nehezen képes az agyunk feldolgozni. Az utcán, a Tv-ben, Filmekben pillanatképet látunk emberekről. Ezek a pillanatképek csalókák. A média, soha se a teljes képet mutatja meg, csak a végleteket. Az adott élethelyzet extrém pozitív oldalát, vagy az extrém negatívat. A teljes képet nem, mert arra nem vevők az emberek.

Ahhoz, hogy folyamatosan vásárlásra ösztönözzék az embereket, el kell velük hitetni, hogy még nem teljes az életük. Meg kell venni a csúcs telefont, mert attól jobb életed lesz. Pedig a vágyott élet, nem azoktól a tárgyaktól függ, melyek körbe vesznek minket, a cselekedeteinktől.

Az embernek nagyobb szüksége van arra, hogy folyamatos kihívás legyen az életében, és hogy értékes mély kapcsolatai legyenek, mint, hogy most a Balatonnál vagy az Adrián nyaralt.

Azt is látom, hogy nem egyszerű cselekedni, mert sokszor el kell hagyni a komfortzónát, és erre a legtöbben képtelenek. Sajnos a cselekvést az iskolában is gátolják. A cselekvő ember eltér az átlagostól. Kérdez, megkérdőjelez, újít. Az iskolában az ilyen gyerekekkel nem tudnak mit kezdeni a tanárok, mert ők sem ilyenek.

Több gondolat is felmerült a mai cikkben. Ha csak egyet viszel magaddal, akkor az az legyen, hogy a boldogsághoz, kiegyensúlyozottsághoz cselekedned kell. Cselekvés nélkül, nincs boldogság.

Ha tetszett a cikk csatlakozz facebookon!