Az Önbecsülés rombolása gyermekkorban kezdődik

 Te is emlékszel, olyan osztálytársadra, aki folyamatosan piszkált téged, olyan tanárra, aki mindig egyest adott? Azokra az estédre, amikor egyest vittél haza és megbüntettek a szüleid?

Be kell vallani a gyermekkor nem egyszerű, kész csoda, hogy többé kevésbe lelki egészségben túléljük. A felnőtt kori Önbecsülés hiány, mind a gyermekkorra vezethető vissza.

Gyermekként védtelenek vagyunk, és ezt mások kihasználják. Nincs még élettapasztalatunk, bevált technikáink, hogy megoldjunk élethelyzeteket. Egyetlen támpontunk a családunk és tanáraink.

Sajnos az Önbecsülés rombolása a családok legnagyobb részében megtörténik. Megkapjuk, hogy mi csak gyerekek vagyunk és nem értjük a felnőttek dolgait. Pedig gyermekként is tudjuk mi a jó és mi a rossz, mert ezt a genetika már tartalmazza.

Ha bekerülünk az Iskolába a helyzet csak rosszabb lesz. Tanárok, osztálytársak akik mind piszkálnak, kinevetnek minket. Gyermekként a legtöbbször nem értjük ezt, és eljutunk oda, hogy olyan technikákat kezdünk alkalmazni melyekkel próbáljuk elkerülni a tanárok, osztálytársak szekálását, a legtöbbször eredménytelenül.

Mire eljutunk az első munkahelyünkig Önbecsülésünk annyira a béka segge alatt van, hogy az első Főnök igazságtalanságát, már fel se vesszük.

Addigra olyan minták és olyan történetek tárházával rendelkezünk, melyek gátolják a kiegyensúlyozott életet.

Van megoldás, Felnőt korban át tudjuk írni az életünket, erről a későbbi cikkekben lesz szó.